Címlap Szakmai munkáim Záró dolgozat

Záró dolgozat

Olvasóink értékelése: / 1
ElégtelenKitűnő 

 

LABORA

Szociális szolgáltató, tanácsadó és oktatási Bt.

1162 Budapest, Viola út 32/A

 

Készítette: Vas Gabriella

Szociális gondozó és szervező szakos hallgató

2002/2003 tanév


„ Mindenki erkölcsi feladata megtenni mindent azért, hogy

mások ne kínlódjanak, ne érezzék rosszul magukat ugyanabban a

házban, hivatalban, városban, országban - elletünk.

… sokat tehetünk – tehetnénk másokért, magunkért annak

érdekében, hogy megelőzzük a rossz közérzetet, a szorongást

a félelmet, a függőséget, az alkoholba, kábítószerbe menekülést, az öngyilkosságot.”

Dr.Haraszti László


TARTALOM

 

Bevezetés. 4

A szociális munka kialakulása történeti áttekintés. 6

A szociális gondoskodás kialakulásának története Magyarországon. 10

Az intézmény bemutatása. 14

A szociális ellátás részletesebb bemutatása. 18

Az egészségügyi, gyermekjóléti és szociális ellátás kapcsolata, jövőképe. 39

Esetleírás. 41

Problémamegoldás, a szociális munka folyamata. 47

Néhány pillanat az Idősek Klubja életéből 48

Felhasznált irodalom.. 50


Bevezetés

 

A gondozás az emberiség legősibb tevékenységei közé tartozik.

Mindig voltak olyan emberek, akik valamilyen módon (akár egyénileg, akár szervezetben) segítenek a bajbajutottakon. A segítés módja függött az egyén erejétől, lehetőségétől, személyiségétől és a gondozás során szerzett gyakorlatától, tudásától.

Gondozónőként legfontosabb feladat a szeretetteljes és emberséges bánásmód és a határozott, magabiztos fellépés.

Minden ember számára meg kell adni a kellő tiszteletet.

Emberekkel, betegekkel való foglalkozás közben nem lehet elfelejteni, hogy két egyforma ember nincs, így két egyforma beteg sincs, ezért nem lehet szabályokban meghatározni viselkedésünk módját, magatartásunkat mindig az adott helyzetnek megfelelően kell kialakítani.

A betegek, idősek érzékenyebbek, néha kissebségi érzetük is van, ezt a szorongást azonban fel lehet oldani, ha céltudatosan törekszünk már az első találkozástól kezdve odafigyelünk, hogy hogyan köszönünk, foglalkozunk a gondozottal , beteggel.

A jó gondozómunka egyik lényeges pontja a bizalom megszerzése, és ami még ennél is fontosabb a bizalom megtartása.

Mivel érhető ez el?

Megfelelő magatartással, tiszteletadással, megértéssel, türelemmel, segítőkészséggel. Az idős embertől nyert információkat kötelességünk bizalmasan kezelni, amellyel a tisztességes emberi magatartás szabályai szerint sem a gondozottunk, sem a környezet irányába nem szabad visszaélni.

Az idős emberre jellemző, hogy nem annyira a nyílt őszinteséget igényli, mint inkább a tapintatot, akár az ún. „ kegyes hazugság” árán is.( Pl. nem mondom egy idős, tehetetlen, beteg embernek, hogy „ azt mondta a rokona, családtagja, barátja stb., hogy nem kíváncsi rá , hanem inkább azt próbálom elmagyarázni, mennyire nem ér rá a hozzátartozója látogatni, hogy a barátja, ismerőse gyengélkedik, ezért nem tud eljönni hozzá stb.)

Ne feledkezzünk el, hogy a szülőnek a gyereke akkor is kedves, ha nem teljesíti vele szemben gondoskodási kötelességét, ezért akkor se segítsük szidni a családot, ha ez az idős ember saját maga többször is megteszi. Inkább azon fáradozzunk, hogy a családtag jó tulajdonságainak ismertetésével, illetve az idős ember szeretetére, jóságára alapozva próbáljuk ezt a kapcsolatot élővé tenni.

A gondozói tevékenység tehát nem szűkül le a beteg testi jólétének, egészségének javítására, hanem szükség van a lelki egyensúly megtartására is. A törekvésekből kitűnik a nehéz hivatás szépsége is, emberekkel foglalkozunk akik nem is mindig betegek, de sokszor bizalommal, bizakodással fordulnak hozzánk. Mi azért dolgozunk, hogy egészségesek maradjanak, vagy visszanyerjék egészségüket, vagy ha ez nem megvalósítható, akkor legalább elviselhetővé tegyük helyzetüket. Ez magába foglalja a beteg gyógyítását, ápolását, de mindenek előtt a velük való törődést.

A gondoskodás célja és feladata a gondozásra szoruló ember szükségleteihez igazodó segítségnyújtás, melynek mértékét és fajtáját mindenkor a segítségre szoruló ember testi, lelki és szociális állapota határozza meg.

„Mi a segítség ? Az ember válaszcselekvése

bajba jutott embertársának szótlan,

vagy szóbeli felhívására, hogy azt

szorongatott helyzetéből kijuttassa.”

(V. von Gebsattel)

A szociális munka kialakulása
történeti áttekintés

 

„ A szociális munka – a szociális munkás és a kliens, az ügyfél között kiépülő segítő kapcsolat – az emberi történelemmel egyidős. Szakmává azonban csak a polgári társadalomban vált.”

A szenvedő embereknek felajánlott segítség története a biblikus időkig vezethető vissza. Fontos szerepet játszott a generációk együttélése, a nagycsalád.

 

Az integrált társadalomban az ember valamilyen formában közösségekhez tartozott, ahol a közösség érdeke volt a meghatározó. Később a közösségek felbomlásával a család, az egyén magára maradt gondjaival és nem tud mindent felvállalni.

A segítségnyújtás kezdetben karitatív tevékenység formájában történt. Amikor a problémák társadalmi méretet öltöttek, közbeavatkozott az állam, és szerepet vállalt különböző módon és mértékben. Például a szegényügyet szabályozta az 1601.évi törvény. A gondoskodás, az igazgatás az egyházközségek irányítása alatt állt.

 

Magyarországon a középkorban a szociális problémák rendkívül élesek voltak, elsősorban a városokban. A szegényügy nagy gondot jelentett. A kérdés az volt, kié a szegény, ki gondoskodjon róla. Az állam szerepe előtérbe került, de szerepet kapott a magánjótékonykodás és az egyház is. A szegények számára dologházakat hoztak létre.

A tőkés társadalomban a gazdaság tervezhetőbbé vált. Közegészségügyi intézményeket hoztak létre, jogi szabályozások jelentek meg, szabályozták a társadalombiztosítást.

A két világháború között még jobban előtérbe került a szegénység. Gazdasági nehézségek, hadirokkantak, özvegyek, árvák. Ezt eredményezte a világháború, amit később még fokozott a nagy gazdasági világválság. Ebben az időszakban jelentős volt a magánjótékonyság, karitatív segítség, az egyház szerepe. Az állam kevésbé vállalt szerepet. A segítségnyújtás a munkaképtelenekre és a munkanélküliekre irányult.

A II. világháború után cél a munkanélküliség felszámolása volt. Megvalósult a teljes foglalkoztatottság, kiterjesztették a nyugdíj-jogosultság körét a mezőgazdaságban dolgozókra. Bevezették a családi pótlékot, a GYES-t, szabályozták a bért.

„ A szegénység Magyarországon sohasem szűnt meg, de- nagyjából 1965-1980 között- a korábbinál szűkebb körre szorult vissza…Ma azonban szinte megfordult a helyzet. A szegénység ismét – most már rohamosan nő.”

A társadalomban felmerülő problémák – „ a látható nyomor, a szegényedés és gazdagodás végzetes ellentétei, a reménytelenségbe vesző, önmagukat feladó munkanélküliek tragédiái, a talajvesztett családok széthullása, a bűn, a züllés, a nyomorúság okozta türelmetlenség és gyűlölködés”- ellen tenni kell.

Az állam szerepe ismét megnőtt. Létrehozta a társadalompolitika és a szociálpolitika rendszerét, melynek feladata, hogy korrekciót és prevenciót lásson el, ez a szociális munka formájában valósul meg.

Maga a „ SZOCIÁLIS MUNKA „meghatározás alig száz éves. A múlt század utolsó harmadában alakult ki az a segítő tevékenység, amelyet már szociális munkának hívtak.

1917-ben íródott Mary Richmond „Szociális Diagnózis” című könyve Amerikában, amely a szociális esetkezelés módszerének alapművévé vált. A szociális esetkezelés mintegy ötven évig uralkodó munkaformája lett a szociális munkának.

A szociális munkás tevékenysége középpontjában a bajba jutott egyén állt és áll a mai napig is, akinek problémáit meg kellett/kell értenie.

A szociális munkát irányító elméletek közül a krízisintervenció gyakorlata- a gyors beavatkozás válsághelyzetben- arra hívja fel a figyelmet, hogy nem csak a kliensnek kell segíteni, hanem a kialakult helyzetért felelős környezetben is változást kell elérni. Így a szociális munka célja ekkor már nemcsak az egyénnek és családjának nyújtott támogatás lett, hanem az őt körülvevő szűkebb társadalmi környezet megváltoztatása is.

A szakma ma is ezt a filozófiát vallja. Erre épül a rendszerszemléletű családgondozás.

Az egyéni esetkezelés mellett megjelent a csoportmunka és a közösségszervezés.

A szociális munkásnak tevékenysége során- mivel nehezebbnél nehezebb problémákkal találja szemben magát- előzetesen át kell gondolnia minden lépését azok várható következményeivel együtt. Ezért munkáját folytonos mérlegelés és indoklás kíséri: tudatosítania kell magában is, mit miért tesz, és miért nem. Ezért a szociális munkástól minden esetben munkájának tudatos elemzését kívánja meg a szakma.

 

A szociális munka alapja, a szociálpolitika mérföldköve az 1993. évi III. törvény, amely egységes szerkezetbe foglalja az állam által biztosított egyes szociális ellátások formáit, szervezetét, intézményrendszerét, a pénzbeli, természetbeni és a személyes gondoskodást nyújtó szociális ellátásra való jogosultság feltételeit, érvényesítéseinek garanciáit a finanszírozás elveit. Majd a későbbiekben megalkotott, a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény, a 15/1998-as NM rendelet és az 1/ 2000-es NM rendelet.

 

A dolgozatomban olyan intézményt mutatok be, ahol szociális munka folyik, melynek alapja a fentiekben említett két törvény, illetve az azt kiegészítő rendeletek.


A szociális gondoskodás kialakulásának története Magyarországon

 

A szociális gondoskodás története hazánkban hosszú időre nyúlik vissza. A középkórban fejedelmek, püspökök támogatásával szerzetesrendek kórházakat, ispotályokat hoztak létre az elhagyott öregek, gyógyíthatatlanok és betegek számára. 999-ben Pannonhalmán alapítottak egyházi ispotályt, majd folyamatosan az ország különböző részein jöttek létre hasonló intézmények.

 

A XV. századtól kezdve világi fejedelmek, főurak, városok is alapítottak kórházakat ( menházakat), melyek kezdetben a városok szegényeinek jótékonysági intézményei voltak.

A XV. században már találunk utalást arra, hogy az ellátásért a szegényeknek fizetniük kellett, s akik fizetni tudtak más elbírálás alá estek. A gondozási díj fogalmával a XX. században találkozunk először.

1898-ban alakult meg Magyarországon a Szociális Misszióstársulat, melynek tagjai az országban először végeztek hivatásszerűen szegénygondozást.

1927-ben Egerben 6 nő önként vállalt „házi gondozást”. Házról házra járva keresték fel a nyilvántartott szegényeket, koldusokat és az érintettek lakásait takarították, ruhájukat rendben tartották. 1928-ban létrejött a Szegénygondozó Bizottság, melyben a társadalom minden rétege képviseltette magát.

A Bizottság 24 részre osztotta a várost és 44 önként jelentkező nő részére kijelölte a gyűjtés területét. Az ellátásra szorulók állandó gondozásban részesültek, élelmet kaptak, igyekeztek a lakásokat egészségesebbé tenni és a munkaképes személyeket munkához juttatni.

Ez a tevékenységük „MAGYAR EGRI NORMA” néven került be a köztudatba, melyet 1937-ben „ magyar normaként” fogadtak el. Lényeges volt, hogy ún. természetbeni javakat ( babot, lisztet, sót és egyéb más élelmiszert) osztottak a szegények között. Pozitív vonása volt ennek a gondozásnak, hogy a korábban alkalmazott „zárt” intézeti szegénygondozás helyett, a „nyílt” gondozást vezette be, mely a rászoruló otthonában folyt, s így személyes gondozási szolgálatokkal is kiegészítette a minimális anyagiakat.

A két világháború között a városok, községek, különböző felekezetek közadakozásból, anyagi lehetőségeiktől függően próbáltak gondoskodni a szegényekről. Miután nem volt állami irányítás az egyes ellátási formákon belül is lényeges eltérések voltak. A szociális tevékenység kapcsán a szegényházakban elsődlegesen a fedelet próbálták biztosítani a legelesettebb és legszegényebb emberek számára. A fedél mellett- néhány helyen-élelmet és néha ruhát is kaptak.

A század elejétől fokozatosan nyíltak meg a népkonyhák az országban (1918 Salgótarján, Balassagyarmat,1931 Eger, 1935 Mohács, 1938 Csorna…),melyek közül több a második világháború végéig fennmaradt. A népkonyhák felállításával sok esetben az éhenhalástól mentették meg a szegényeket.

 

Az 1930-as években a munkanélküliek száma országosan is nagyon magas volt, ami még tovább növelte a szegények számát. Az utcákat tömegesen lepték el a koldusok, kéregetők. A kolduskérdést sem az egymástól elszigetelten működő jótékonysági egyletek, sem a rendőri szigor nem tudta megoldani.

A II. világháború után Magyarországon több mint százezer ember volt ellátatlan, sok volt a munkaképtelen hadirokkant, a helyzetet súlyosbította a menekültek nagy száma, a hadifogságból és deportálásból hazaérkezettek nyomora.

1945-ben kormányrendelet alapján a szociális gondoskodás állami feladattá vált. A gondozásnak két formája ( a segélyezés és a szociális otthoni elhelyezés) működött.

A háború után a nyomor óriási volt. Az ingyenkonyhákon 1945-46-ban naponta több százezer ebédet osztottak ki a fogságból hazatérő hadifoglyok, árván maradt gyermekek és egyéb rászorulók részére.

1948-tól kezdve az önálló „népjóléti politika” fokozatosan elsorvadt. A politikai hatalom megítélés szerint, ha a gazdaság megfelelően fejlődik, akkor azzal automatikusan magoldódnak a társadalmi problémák. Ezért nem tartották szükségesnek sem a vonatkozó intézmények, sem a szociális munkát végző hálózat fejlesztését. A hivatalos állásfoglalás szerint 1950-1956 között Magyarországon nem létezett szegénység, az ország lakossága általános jóllétben él.

Mintegy fél évszázaddal ezelőtt új társadalom alapjainak lerakása kezdődött el, gigantikus gazdasági és társadalmi programokkal. Megindult a minden áron való iparosítás, a mezőgazdaság kollektivizálása. De mindehhez hiányoztak az erőforrások, a tőke és a pénz. Az alapvető forrás a mobilizálható munkaerő lett. Emberek százezrei hagyták el lakóhelyüket, változtatták meg életmódjukat. Szilárdnak hitt kapcsolatok hullottak szét, régi értékek szűntek meg úgy, hogy helyükön még most is légüres tér tátong.

1960-as évek elején nyilvánvalóvá vált, hogy létezik egy olyan réteg, aki életkora, anyagi helyzete, vagy egészségi állapota miatt nem képes önmagáról gondoskodni. Ennek jegyében alakultak ki a szociális gondoskodás különböző formái (étkeztetés, napközi otthon, szállást biztosító napközi otthon, házi szociális gondozás).

A szegénység továbbra is megőrizte tabu jellegét, viszont megszülettek szinonim kifejezései- a hátrányos helyzet, a halmozottan hátrányos helyzet, melyek polgárjogot nyertek a politikai és szociálpolitikai nyelvben, a sajtóban és a közvéleményben.

Az 1980-as évek végén bekövetkezett rendszerváltással az elhallgatott szegénység tömegesen jelentkezett, sőt az 1990-es évek kezdetétől fokozatosan emelkedő munkanélküliség tovább rontotta az amúgy is halmozottan hátrányos emberek sorsát. Újra népkonyhák alakultak szerte az országban, ahol minden korhatári megkötöttség nélkül étkezhetnek azok, akik más módon nem tudnak élethez jutni. Korábban jól működő szociális intézmények szűntek meg ( gondozási központok), de új funkcióval rendelkezők is jöttek létre (krízisotthonok, hajléktalanszállók, menedékházak).

Az idős kor, a betegség, a fogyatékosság problémái mellett a szegénység, a munkanélküliség növekedése is egyre több olyan problémát vet fel a mindennapi életvezetés során, melyekkel az egyén egyre nehezebben tud megbirkózni, s melynek megoldásához feltétlenül szükséges a szociális szakember támogatása, segítsége.

 

 

 

 

 

 

 

 

„Az embernek úgy kell élnie, amint gondolkodik,

mert másként előbb, vagy utóbb

úgy fog gondolkodni, amint él.”

(Paul Bourget)


Az intézmény bemutatása

Felépítése, feladatai, működése, problémái

Megnevezése: Lajosmizse Város Önkormányzata

Egészségügyi Gyermekjóléti és Szociális Intézmény

/ továbbiakban EGYSZI /

Székhelye: Lajosmizse Dózsa Gy. út 104-106.

Telephelye: Lajosmizse Dózsa Gy út 123

Működési területe:

- A járóbeteg szakellátás, a védőnői szolgálat, a laboratóriumi ellátás tekintetében Lajosmizse város és Felsőlajos község közigazgatási területe.

- A központi ügyeleti szolgálat tekintetében Lajosmizse város és Felsőlajos község közigazgatási területe, valamint hétvégén és munkaszüneti napokon Ladánybene község közigazgatási területe.

- Gyermekjóléti szolgálat tekintetében Lajosmizse város és Felsőlajos község közigazgatási területe.

- Szociális alap- és szakosított ellátások, valamint a fogorvosi-, háziorvosi ellátás tekintetében Lajosmizse város közigazgatási területe.

Alapítója és fenntartója: Lajosmizse város Önkormányzata

Felügyeleti szerve: Lajosmizse város Önkormányzatának Képviselő-testülete

Az intézmény vezetőjét Lajosmizse város Önkormányzatának Képviselő-testülte nevezi ki

Jogállása: Önálló jogi személy


Alaptevékenysége:

I. Egészségügyi szolgáltatások:

1. Egészségügyi alapellátás:

a.) Körzeti védőnői szolgálat

b.) Fogorvosi alapellátás

c.) Háziorvosi alapellátás

d.) Központi ügyeleti szolgálat

2. Járóbeteg-szakellátás

a.) Szemészet szakrendelés

b.) Nőgyógyászati szakrendelés

c.) Reumatológia szakrendelés, fizikoterápia

3. Diagnosztikai tevékenység: orvosi diagnosztikai laboratórium

II. Szociális alap- és szakosított ellátások:

1. Gondozási Központ keretében az időskorúak alap- és nappali ellátásának biztosítása:

a.) Étkeztetés

b.) Házi segítségnyújtás

c.) Idősek Klubja

2. Családsegítő szolgáltatás

III. Gyermekjóléti szolgáltatás


 


 

 


A szociális ellátás részletesebb bemutatása

 

A közszolgáltatás célja feladata

 

A szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló többszörösen módosított-1993. évi III.tv.( a továbbiakban Szt.) értelmében a szociális alapellátás körébe tartozó ellátások-az étkeztetés, a házi segítségnyújtás, valamint a családsegítés- biztosításáról a települési önkormányzatnak kell gondoskodnia.

Az az önkormányzat,

· amelynek területén kétezernél több állandó lakos él, idősek nappali ellátását nyújtó intézményi szolgáltatást köteles biztosítani

· amelynek területén tízezernél több állandó lakos él idősek átmeneti elhelyezését szolgáló intézményt köteles biztosítani.

 

A személyes gondoskodás keretébe tartozó kötelező ellátási formák feltételeinek megteremtéséről fokozatosan, de legkésőbb 1999. dec.31 napjáig kellet gondoskodni.

Az étkeztetés, a házi segítségnyújtás valamint az idősek klubja szolgáltatásokat az intézmény Gondozási Központ keretében látja el, mely szakmailag önálló szervezeti egység.

 

GONDOZÁSI KÖZPONT

Az időskor maga számos könnyen felismerhető jellegzetes testi változásával, lassan telepedik rá életünkre. Ezek a testi változások, mint például a súlytöbblet vagy soványság, az őszülés, a kialakuló hiperpigmentáció, mindezeknek az ember énképére való hatása az idős ember életének részére.

Az idősebb ember érzékszervei tompulnak, sokszor segédeszközökre van szüksége a világban való tájékozódáshoz. A miénkhez hasonló társadalomban az információknak az érzékszerveken keresztül való feldolgozása egy alapvető jellegzetesség, ennek hanyatlása megnehezíti az életet. Az idősek szociális, emocionális, illetve kognitív fejlődése bonyolult jelenség. Nagyszámú testi és mentális folyamat áll kölcsönhatásban egymással. Ezek alapján fordulhat elő, hogy a testi és/ vagy a mentális gyengülés egymástól függetlenül ugyanúgy előfordulhat, mint egymást erősítve. Szerencsére, napjainkban az időskor minőségi újraértékelése folyik.

Ez nélkülözhetetlen, mivel a kultúránk minőségéből adódik, hogy többek között az idősekről is gondoskodik.

Felnőtt emberekként tisztában vagyunk azzal, hogy beköszönt életünk utolsó fázisa, és ez az utolsó szakasz sokáig tarthat. Ennek a periódusnak lehetnek pozitív és negatív velejárói is. Tudjuk azt, hogy az egyént közvetlenül is, de társadalmilag is érik változások. Mind testi, mind kognitív képességeik csökkennek. Először kisebb intenzitással tud csak dolgozni, majd végleg fel kell hagynia azzal, amit egész életében csinált. Egyre nagyobb valószínűséggel kell számolnia szeretteinek elvesztésével. Tengernyi szabadideje lesz, kényelme nő, felelősége csökken. Egészsége valószínűleg fokozatosan romlani fog, és el kell fogadnia azt, hogy a végén meg fog halni.

Azt, hogy miképp élik meg és dolgozzák fel az éleznek ezen szakaszát, függ attól, hogy hogyan állnak hozzá a változásokhoz, függ a testi, szociális, kognitív képességektől, és attól, hogy miképpen tudják ezeket a képességeiket érvényesíteni a közösségünkben. Az időskor egyik fő fejlődési problémája az új dolgok felé való nyitás képessége. Az élet minősége az elmúlt évektől is függ, ezért vannak oly nagy különbségek az egyes emberek között.

A pszichológusok az időskórt hosszú ideig olyan időszaknak írták le, melyet számos negatív és egy pár pozitív tényező jellemez. Ez a kép azonban manapság változóban van, legalább is a mi társadalmunkban. A változásokat három fő fejlemény indította el.

Először is új szemléletmód vált szükségessé az időskorúak száménak gyors emelkedése miatt. A populáció átlagéletkora növekedni kezdett, részben a magas szintű egészségügyi ellátásnak és a táplálkozás minőségének köszönhetően. De a háború után, a demográfiai robbanás kapcsán született emberek éppen a századforduló után fogják elérni ezt a kort, így ilyen tájban az idős emberek száma emelkedést fog mutatni.

Másodszor is, az idősebb populáció minőségi változáson megy keresztül. Egyrészről van egy olyan csoportja, mely a létminimumon tengődik vagy alig van életereje. Másrészről van az „új” öregek csoportja, akik egy jobb szociális ellátást és emberhez méltó nyugdíjat élveznek. Ennek a csoportnak magasabb az átlagos iskolai végzettsége. Általában biztosabbak, érdeklődési körük szélesebb, többször és eredményesebben tudnak kiállni céljaikért.

És végül, harmadsorban, a növekvő életkor elhomályosítja az öregről eddig kialakult képet. Mindent egybevetve, külön kell kezelni a nagy vitalitású, meglehetősen egészséges, független idős embereket. Azt lehet mondani, hogy nincs többé tipikus öreg polgár. Viselkedésükben oly nagymértékben eltérnek az idős emberek, hogy gondozásuknál személyre szabott ellátásokban kell biztosítani azokat a személyeket, aki szolgáltatásunkat igénylik.

Az idős ember pszichológiai változásának folyamatán belül lényeges szerepet játszik a testi változás. Egyes tevékenységeket az idős ember többé már nem tud örömmel végezni. Gondoljunk csak a takarításra vagy a kert gondozására, nehézséget okoz már ilyenkor a bútorok mozgatása vagy a fűnyírás. Sőt az erőt, hajlékonyságot és érzékszerveket igénylő hobbiról is le kell mondania. Ahogy múlnak az évek, az idős embert egyre jobban akadályozzák fizikai korlátjai, ez oda is vezethet, hogy magát sem tudja megfelelő módon ellátni. Ezek enyhítése érdekében a Gondozási Központ a házi segítségnyújtás intézményével kívánja elfogadhatóbbá tenni azoknak az idős embereknek a mindennapjait, akik önmaguk ellátására valamilyen oknál fogva nem képesek. Ezzel megteremtve az emberhez méltó környezet lehetőségét.

 

A Gondozási Központ alap és szakosított ellátást nyújt Lajosmizse város területén élő emberek számára.

 

§ ALAPELLÁTÁSOK

v Étkeztetés

v Házi segítségnyújtás

 

§ SZAKOSÍTOTT ELLÁTÁS

v Idősek klubja


ALAPELLÁTÁSOK

Étkeztetés

 

Az ember számára- élete fenntartásához- naponta megfelelő mennyiségű tápanyagra, ásványi sókra, vitaminokra, folyadékra van szüksége. A napi szükséges táplálékfelvétel mennyiségét, összetételét befolyásolja a táplálkozó kora, egészségi állapota, napi fizikai teljesítménye. Az élelmiszerek egy részét különböző konyhatechnikai eljárásokkal tesszük elfogyaszthatóvá, más részét nyers állapotban is fogyaszthatjuk.

A napi étrend összeállításánál elsősorban a fogyasztó egészségi állapotát vesszük figyelembe (esetleg diétás étkezést igényel), de lehetőleg alkalmazkodni kell a sok-sok éve megszokott hagyományos étkezéshez, az étkeztetésre szoruló anyagi helyzetéhez is.

A szociális étkeztetés története hosszabb időre nyúlik vissza, mint bármely más területi ellátás története. Már az első világháború alatt, illetve után találunk adatokat népkonyháról. Itt elsősorban a hadirokkantak, árvák, özvegyek és egyéb rászorultak( koldusok) részesültek ingyenes étkezésben. 1945 után az ingyenkonyhákon több százezer ebédet osztottak ki. Ezek a szolgáltatások az 50-es évek közepén megszűntek.

A 60-as évek elején- a szociális szükségletek újbóli áttekintése után- vált nyilvánvalóvá, hogy létezik egy olyan réteg, aki kora, egészségi állapota vagy szociális helyzete miatt rászorul erre a szolgáltatásra. Először étkezési segélyt nyújtottak az érdekelteknek, majd a pénzösszeget étkezési jegy váltotta fel, melyet a tanács által kijelölt főzőhelyen lehetett beváltani. A jogi szabályozásra 1967-ben került sor, de még közel 10 évig a szociális segélyezési alapból kellett finanszírozni az étkeztetést. Az ingyenesség 1976-ban szűnt meg.

A Gondozási Központ alapító okirata és a szociális törvény 1993.évi.III törvény előírása szerint az étkeztetés keretében azokat a szociálisan rászorultaknak a legalább napi egyszeri meleg étkeztetéséről kell gondoskodni, akik azt önmaguknak és eltartottjaik részére tartósan vagy átmeneti jelleggel nem képesek biztosítani.

Étkeztetésben kell részesíteni azt az igénylőt, illetve általa eltartottat is, aki kora vagy egészségi állapota miatt nem képes a fentiekben említettek szerint más módon gondoskodni.

Az étkezők létszáma változó. ( 100-120)

A felmerült igényeknek megfelelően szervezzük meg az étkeztetést.

· lakásra szállítással a mozgásukban korlátozottak számára

· az étel elvitelének lehetővé tétele

· az Idősek Klubja Tagjai részére helyben való elfogyasztással

A személyes gondoskodást nyújtó szociális intézmények szakmai feladatairól és működésük feltételeiről szóló 1/2000./I.7./ SzCsM rendelet/ a továbbiakban: SzCsM rendelet/ 21.§ /1/ bekezdése szerint az étkeztetés a lakóság szükségleteinek megfelelően megszervezhető az étel

· kiszolgálásával egyidejű helyben fogyasztással

· elvitelének lehetővé tételével

· lakásra szállítással

Az Intézmény valamennyi étkeztetési formához rendelkezik a szükséges tárgyi feltételekkel. Az ellátáshoz rendelkezésre áll a melegítő konyha a közegészségügyi és egészségügyi követelmények szerint három fázisú mosogatóval, a szükséges tároló és tároló helyekkel, az evőeszközökkel, s étkészletekkel. Ebédlő biztosított, székekkel s asztalokkal berendezve.

Biztosított a kézmosási lehetőség, nemenként elkülönített illemhely.

Az étel szállításához rendelkezésre állnak a tároló- szállító edények.

A konyhán két szakképzetséggel rendelkező („minimum vizsga) személy dolgozik. 1fő konyhai alkalmazott, 1 fő konyhai kisegítő.

Az étkeztetésben résztvevő közalkalmazottak munkaruha juttatásban részesülnek.

 

Házi segítségnyújtás

 

Az 1970-es évek elejéig kialakult gondozási formák ( szociális otthon, napközi otthonok) nem tudtak olyan igényeket kielégíteni, amelyek azoknál az önmaguk ellátására képtelen embereknél ( idős, beteg, fogyatékos) jelentkeztek, akik mozgásukban erősen korlátozottak, idős egyedül élők, saját otthonukban élnek és ragaszkodnak is megszokott környezetükhöz. Napközi otthonba már nem tudnak eljárni, végleges intézeti elhelyezést pedig még nem kívánnak igénybe venni. Ilyen igények kielégítésére jött létre egy új gondozási forma, a házi gondozó szolgálat (házi segítségnyújtás hálózata).

A házi gondozó szolgálat lakásukon a szükség szerinti segítséget nyújtja azoknak a koruk, fogyatékosságuk vagy egészségi állapotuk miatt rászoruló személyeknek, akik azt életvitelükhöz, személyi és környezeti tisztaságuk biztosításához, társas kapcsolataik ápolásához, kulturális igényeik kielégítéséhez, érdekeik védelméhez igénylik.

A gondozás alapvető célja, hogy családpótló szerepet lásson el, leküzdve az izoláció biológiai, pszichés és szociális következményeit. Tevékenysége összetett, szerteágazó, az életvitel minden területére, részleteire kiterjedő teljes körű gondoskodást jelent.


Házi segítségnyújtás keretében kell gondoskodni:

· azokról a személyekről, akik otthonukban önmaguk ellátására saját erőből nem képesek, és róluk nem gondoskodnak,

· azokról a gyermekekről, akik részére nappali vagy bentlakásos intézményben történő állandó vagy időszakos ellátás nem biztosítható (beteg, kórokozó-hordozó stb.) és a szülők a gyermek napközbeni ellátását nem, vagy csak részben tudják megoldani.

Házi gondozóink a jogosultak önálló életvitelének fenntartását- szükségleteinek, igényeinek megfelelően-lakásukon biztosítják.

Gondozási tevékenységük kiterjed a következőkre:

· meleg étel házhoz vitele

· bevásárlás

· testi, személyi higiéné biztosítása, öltöztetés

· ágyazás, takarítás, mosás, fűtés, szellőztetés

· orvoshoz kísérés, orvos kihívása, gyógyszerkiváltás , gyógyszeradagolás

· állandó kapcsolattartás a háziorvossal

· hivatalos ügyek intézése

· pszichés gondozás, a magány enyhítése

Az 1/2000.évi (I.7) SzCsM rendelet 28.§-nak figyelembevételével a 2 gondozói körzet kialakítása indokolt, amely a közigazgatási területet teljes egészében lefedi:

· belterületen élők házi segítségnyújtása, belterületi gondozási körzet

· külterületen élők házi segítségnyújtása, külterületi gondozási körzet


Belterületi gondozottak száma: 10 fő

Külterületi gondozottak száma: 20 fő

Összesen: 30 fő

 

A Gondozási Központnál összesen 6 szakképzetséggel rendelkező gondozónő dolgozik. ( 1fő belterületes gondozónő, 2 fő külterületes gondozónő, 1fő klub- vezető, 1 fő foglalkoztató gondozó, 1fő Gondozási Központ vezető)

A gondozónők a Gondozási Központ vezető irányítása és ellenőrzése mellett végzik munkájukat, vezetik a szükséges nyilvántartásokat.

A házi segítségnyújtásban résztvevő gondozónők rendelkezésére áll a telephelyen külön gondozónői szoba, ahol adminisztrációs teendőiket ellátják.

A belterületes gondozást ellátók intézményi kerékpárral, a külterületi gondozást ellátók az intézmény tulajdonában lévő mobiltelefonnal is felszerelt,

Fiat Scudo gépjárművel közlekednek. Munkavégzésükhöz a munkaruha biztosított.

SZAKOSÍTOTT ELLÁTÁSOK

Idősek Klubja

 

Hazánkban az első öregek napközi otthonai 1961-ben nyíltak mag a fővárosban. Kialakulásuk időszakában a fő célja volt a legrosszabb szociális körülmények között élő idős embereknek történő segítségnyújtás. A hangsúly a fizikai szolgáltatásokra helyeződött. Pá évvel később a tagok felvételét a gondozásra való rászorultsághoz, a családi gondoskodás hiányához és az érintett személy szociális helyzetéhez kötötték, így lényegesen bővült az igénybevevők köre.

Az ellátási forma szükségességét mutatja, hogy egyre több olyan idős ember is igénybe veszi a szolgáltatást, akik megfelelő anyagi háttérrel rendelkeznek, de egyedül élnek és igénylik a társas kapcsolatot, a közösség adta kikapcsolódást.

Az öregek napközi otthona elnevezést 1988-tól Idősek Klubja elnevezésre változtatták.

Az Idősek Klubja nappali ellátás keretében elsősorban a saját otthonukban élők részére biztosít lehetőséget a napközbeni tartózkodásra, étkezésre, társas kapcsolatokra, valamint az alapvető higiéniai szükségletek kielégítésére. Az Idősek Klubja a szociális és mentális támogatásra szoruló, önmaguk ellátására rézben képes időskorúak napközbeni gondozására szolgál.

 

A klub nyitvatartási ideje: hétfőtől-péntekig: 7.30 h-tól – 15.30 h-ig.

Az engedélyezett férőhelyek száma: 30 fő

Jelenlegi klubtagok száma: 27 fő

 

A gondozás célja a hiányzó családi gondozás pótlása, főként az idős szociális helyzetének javítása, kulturált körülmények közé juttatása, egyedüllétének megszüntetése, tétlenséggel járó káros hatások megelőzése, valamint egészségi és higiénés viszonyainak javítása.

 


A szociális és mentális gondozás elemei:

· Fizikai ellátás

· Egészségügyi ellátás

· Pszichés gondozás

· Szabadidős programok biztosítása

 

· Fizikai ellátás célja:- a kényelmes, pihenésre is alkalmas, otthonos környezet megteremtése, a klubtagok étkeztetése, tisztálkodási lehetőség biztosítása, kisseb mosás, vasalás, varrás, javítás feltételeinek megteremtése. A klub nappali háromszori étkeztetést biztosít a bejárók számára igény szerint.

· Egészségügyi ellátás: - szükség szerint az egészségügyi alapellátás megszervezése, a szakellátásokhoz való hozzájutás segítése.

· Pszichés gondozás részei:- az újonnan belépő klubtag fogadása, célszerű az un. előgondozás, melynek során a klub arra kijelölt dolgozója a jelentkezés után felkeresi otthonában a jövendő klubtagot, elbeszélget vele, mesél a klubéletről, megkéri, hogy látogasson be a klubba, amikor kedve és ideje van, minden kötelezettség nélkül, ismerkedés céljából,

- a gondozott megismerése, amely már az előgondozás során kezdődhet,

- a kapcsolatok kialakítása,

- a bizalmatlanság feloldása,

- a függőség érzésének megszüntetése

- az öregségtudat csökkentése

· Szabadidős programok biztosítása: -a gondozottak szabadidejének hasznos, tartalmas szabadidejének eltöltése érdekében.

 

A klub által nyújtott szolgáltatások köre:

Az Intézmény biztosítja a gondozottak részére az általános emberi és állampolgári jogok érvényesülését valamennyi klubszolgáltatás igénybevétele során.

Az egyes szolgáltatások a következők:

· Igény szerint meleg élelem biztosítása

 

Étkeztetés ideje: Reggeli: 8 h - 9h

Ebéd: 12h – 13 h

Uzsonna: a klubtag uzsonna csomagot kap

Az étkeztetésért térítési díjat kell fizetni Lajosmizse Város önkormányzata rendeletében meghatározottak szerint.

 

· Szabadidős programok biztosítása

 

A klub a kellemes és hasznos időtöltés érdekében a klubtagoknak az alábbi szabadidős programokat biztosítja:

- intézményi külön könyvtár, újságok, folyóiratok forgatása

- TV, videó, rádiós műsorok

- művészek látogatása (faragó, virágkötő, tűzzománc készítő, festőművész)

- szalonnasütés, piknikezés

- kézimunkázás: babák, tűpárna, játékok készítése

- nyugdíjas klubtagokkal való kapcsolattartás

- közös mozi és színházlátogatás

- kirándulások az ország különböző tájaira

- lovas programok megtekintése

- felolvasás beszélgetés

- közös ünnepek kis előadásokkal

- név-és születésnapok megünneplése

- vetélkedők

- Idősek Hete ( közös programok, meghívott vendégek)

- az intézmény szépítése, díszítése, parkgondozás

- fizikai állapotuknak megfelelő munka keresése

 

Csendes pihenő: 13 h-14 h-ig.

 

· Szükség szerint az egészségügyi alapellátás megszervezése, a szakellátásokhoz való hozzájutás segítése

 

Az Intézmény segíti a klubtagokat abban, hogy egészségi állapotuknak megfelelő egészségügyi alap- és szakosított ellátáshoz hozzájussanak, egészségügyi szűréseken részt vegyenek. Ezen kívül szervez számukra egészségügyi felvilágosító előadásokat. Az egészséges életmóddal összefüggő tanácsadásban részesíti őket szakember közreműködésével. Igény esetén a gondozottak számára megszervezi a csoportos, vagy egyéni gyógytornát

Az Intézmény biztosítja a szociális és mentális gondozást szakképzett szociális gondozó és ápoló foglalkoztatásával.

Az idősek klubjába bejáró gondozottak kapcsolata hosszabb korházba kerülés idején sem szűnik meg a klubbal, a klub dolgozóival. A klub vezetője- illetve az általa megbízott dolgozó rendszeresen meglátogatja a gondozottat. A gondozottnak érezni kell, hogy fontos a klub dolgozóinak és semmilyen körülmények között nem marad magára. Megbetegedett klubtagok számára biztosítjuk az egyszeri meleg étel házhoz szállítását.

· Hivatalos ügyek intézésének segítése

Életvitelre vonatkozó tanácsadás, életvezetés segítése

A gondozottak egyéni problémái megoldása érdekében az Intézmény segítséget nyújt az Idősek Klubja szociális gondozói, az Intézmény jogásza, a családsegítő Szolgálat szakembereinek közreműködésével. Szükség esetén a klubtagok igényelhetik az Intézmény gépjárművét ügyeik intézéséhez, a klubba való bejutásukhoz, illetve a gondozottat kéréséra otthonába szállítjuk.

Az együttélés szabályait, a helyiségek, berendezések használati rendjét, a panaszok kivizsgálásának rendjét, az érdekképviseleti fórum működési szabályait a házirend tartalmazza.

 

Az SzCsM rendelet 75.§(1) bekezdése szerint nappali ellátás biztosítására az az intézmény alkalmas, amelyik rendelkezik

- a közösségi együttlétre ,( rendelkezünk: társalgó helyiséggel, parkkal, kerti bútorokkal)

- a pihenésre, (rendelkezünk: pihenésre kialakított TV szobával benne kényelmes pihenésre elhelyezett ágyakkal, takarókkal)

- a személyi tisztálkodásra,(rendelkezünk: nemenként elkülönített WC és zuhanyzó helyiségekkel)

- a személyes ruházat tisztítására,(rendelkezünk: mosodával mely automata mosógépekkel, szárítókkal és egyéb eszközökkel van felszerelve)

- az étel melegítésére, tálalására és elfogyasztására szolgáló helyiségekkel

- (ebédlő helyiségben kulturált körülmények között fogyaszthatják el a klubtagok az ételt)


Az Idősek Klubja rendelkezik az egyes szolgáltatásokhoz szükséges tárgyi eszközökkel.

Az Idősek Klubjában 2 szakképzett gondozónő dolgozik, 1 fő a foglalkoztatást, a szabadidős programok szervezését, 1fő pedig az egészségügyi és pszichés gondozást végzi.


CSALÁDSEGÍTŐ SZOLGÁLAT

Családsegítő szolgálat az egyének és a családok életvezetési képességének megőrzése, valamint az egyén és a család életében jelentkező probléma megszüntetése érdekében kell, hogy tevékenykedjen az Intézmény alapító okiratában és a vonatkozó jogszabályokban foglaltak figyelembevételével.

A családsegítő szolgálat célja a működési területén élő szociális és mentálhigiénés problémák miatt veszélyeztetett, illetve krízishelyzetbe került személyek, családok életvezetési képességének megőrzése, az ilyen helyzethez vezető okok megelőzése, valamint a krízishelyzet megszüntetésének elősegítése.

 

A családsegítő szolgálat a megelőző tevékenység körében:

- figyelemmel kíséri a lakosság szociális és mentálhigiénés helyzetét, feltárja a nagyszámban előforduló, az egyén és a család életében jelentkező probléma okait és jelzi azokat az illetékes hatóság, vagy szolgáltatást nyújtó szerv felé.

- veszélyeztetettséget és krízishelyzetet észlelő és jelző rendszert működtet, ennek keretében elősegíti különösen az egészségügyi szolgáltatók, oktatási intézmények, a gyermekjóléti szolgálat, a gondozási központ, valamint a társadalmi szervezetek, egyházak és magánszemélyek részvételét a megelőzésben.


A családsegítő szolgálat az egyének és a családok életvezetési képességének megőrzése, valamint az egyén és a család életében jelentkező probléma megszüntetése érdekében:

- tájékoztatást ad a szociális, a családtámogatási és társadalombiztosítási ellátások formáiról, az ellátáshoz való hozzájutás formáiról, az ellátáshoz való hozzájutás módjáról.

- szociális életvezetési és mentálhigiénés tanácsadást nyújt

- segítséget nyújt az egyénnek a szociális, gyermekjóléti, gyermekvédelmi ügyek vitelében

- meghallgatja az egyén, család panaszát és lehetőség szerint intézkedik annak orvoslása érdekében

- családgondozással elősegíti a családban jelentkező krízis, működési zavarok, illetve konfliktusok megoldását

- ellátja a szociális igazgatásról és szociális ellátásról szóló – többszörösen módosított- 1993.évi.III.tv. 37/C.§-ban megjelölt együttműködési kötelezettségből fakadó feladatokat

 

A családsegítő szolgálat feladatai ellátása során együttműködik az egészségügyi szolgáltatókkal, az oktatási intézményekkel, a Gyermekjóléti szolgálattal a Gondozási Központtal, valamint a társadalmi szervezetekkel, az egyházakkal és magánszemélyekkel, összehangolja tevékenységüket a jelzett probléma megoldása érdekében.

 

A Családsegítő Szolgálat szolgáltatásai:

· pszichológiai tanácsadás

· családterápia

· családsegítés

· jogi tanácsadás

· fejlesztő pedagógia

· pályaválasztási tanácsadás

· lakással, lakhatással kapcsolatos felvilágosítás

· munkavállalással kapcsolatos felvilágosítás

· hivatalos ügyintézésben segítségnyújtás

· gyermeknevelési tanácsadás

· önsegítő csoportok létrehozása

· rászorulók részére ruha, cipő, élelmiszer, játék gyűjtése és osztása

 

A Családsegítő Szolgálat jelenleg 2 szakképzett családgondozóval működik.

A gondozásba vett családok száma 60.

A fogadóórák rendje: Hétfő: 8.00-12.00 óráig

Kedd: 13.00- 16.00 óráig

Csütörtök: 8.00 -12.00 óráig

 

Működési területe a szociális alap – és szakosított ellátások tekintetében

Lajosmizse város közigazgatási területe.

 

Az ellátottak köre: Lajosmizse lakossága. (12000 lakos)


GYERMEKJÓLÉTI SZOLGÁLAT

 

A gyermekjóléti szolgálat feladata a gyermek testi, lelki egészségének, családban történő nevelésének elősegítése érdekében:- a gyermeki jogokról és a gyermek fejlődését biztosító támogatásokról való tájékoztatás, a támogatásokhoz való hozzájutás segítése,

- a családtervezési, a pszichológiai, a nevelési, az egészségügyi, a mentálhigiénés és a káros szenvedélyek megelőzését célzó tanácsadás vagy az ezekhez való hozzájutás megszerzése,

- a szociális válsághelyzetben lévő várandós anya támogatása, segítése, tanácsokkal való ellátása,

- a szabadidős programok szervezése,

- a hivatalos ügyek intézésének segítése

 

A gyermekjóléti szolgáltatás feladata a gyermek veszélyeztetésének megelőzése érdekében:

- a veszélyeztetettséget észlelő és jelző rendszer működtetése, a nem állami szervek, valamint magánszemélyek részvételének elősegítése a megelőző rendszerben,

- a veszélyeztetettséget előidéző okok feltárása és ezek megoldására javaslat készítése,

- az 1997.évi.XXXI.tv.-ben meghatározott személyekkel és intézményekkel való együttműködés megszervezése, tevékenységük összehangolása

A gyermekjóléti szolgáltatás feladata a kialakult veszélyeztetettség megszüntetése érdekében:

- családgondozás a családban jelentkező működési zavarok ellensúlyozása,

- a családi konfliktusok megoldásának elősegítése, különösen a válás, a gyermekelhelyezés, kapcsolattartás esetében,

- az egészségügyi és a szociális ellátás, valamint a hatósági beavatkozás kezdeményezése,

- javaslat készítése a gyermek családjából történő kiemelésre, a leendő gondozási helyére vagy annak megváltoztatására

 

Lajosmizsén 2912 fő 0-18 éves korú gyermek él. Óvodai ellátásban 300 fő részesül, az általános iskolai tanulók száma 1200 fő.

A gyermekjóléti szolgálat 2002. január 01-től szeptember 01-ig 700 esetben került kapcsolatba gyermekekkel, illetve szüleikkel. Eközben 3005 alkalommal történt családlátogatás, amikor a szolgálat családgondozója otthonában kereste fel ügyfelét a személyes segítő kapcsolat kialakulása érdekében. A szolgálat feladatai leggyakrabban az intézményen kívül, elsősorban az ügyfelek lakásán, a különböző – a gyermekvédelmi rendszerhez tartozó- intézményekben végzi, hiszen a problémamegoldó folyamat kritériuma a közvetlen, személyes kapcsolat.

A leggyakrabban felmerülő probléma a családok nehéz anyagi helyzetéből adódó családon belüli konfliktusok, valamint ennek következményeként a gyermekeket ellátó intézmények és a gyermekek szülei közötti konfliktusok.

 

A Gyermekjóléti szolgálat szakmai kapcsolatai:

o jelzőrendszeri tagokkal ( védőnői szolgálat, háziorvosok, házi gyermekorvosok, oktatási- nevelési intézmények, rendőrség, egyházak)

o Családsegítő szolgálat

o az Önkormányzat jegyzője

o Művelődési Ház és Könyvtár

o Módszertani Intézet ( Kiskunfélegyháza)

o karitatív szervezetek

o Lakásotthon ( SOS Gyermekfalu keretében működtetett gyermekvédelmi intézmény)

 

A Gyermekjóléti szolgálat 5 szakképzett dolgozóval működik. ( 3 fő családgondozó, 1 fő pszichológus, 1 fő fejlesztő pedagógus)

 

Ügyfélfogadási rendje: Hétfő: 13.00 –17.00 óráig

Kedd: 8.00 – 12.00 óráig

Csütörtök: 13.00 - 17.00 óráig

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

„Nincs egyetlen jó válasz,

de bizonyos, hogy létezik rossz válasz

amikor teljesen a szolgáltatón múlik,

milyen ellátást nyújtanak,

és ezért milyen árat kérnek”

( Abel-SmitH)

Az egészségügyi, gyermekjóléti és szociális ellátás kapcsolata, jövőképe

 

Az egészségügy és a szociálpolitika összefonódása régóta ismert.

Az élet, a társadalom történetének elemzése jól bizonyítja, hogy előbb-utóbb minden számottevő társadalmi probléma egészségügyi köntösben is megjelenik, mint ahogy minden egészségügyi problémának van társadalmi vetülete, kihatása.

Csak néhány példát említve:

A betegség olykor aszociális magatartáshoz, munkanélküliséghez vezet, a beteg a szociális gondoskodás többszörös alannyá válik. Statisztikai adatok mutatják, hogy növekvő mértékben okoznak szociális problémákat a lelki zavarok. Minden pszichiátriai korkép szociális hátrány, hiszen az önérvényesítés és a szociális viselkedés képességét zavarja meg.

A szociális problémák maguk is betegségkeltők. Megzavarják, túlterhelik destabilizálják a családot, elidegenítik a rokonsági és közösségi kapcsolatok terén. Nehezítik a gyerekek ellátását, nevelését így a következő nemzedékre is átörökítik károsító hatásukat.

A szociális problémák a kezeléshez való hozzáállást a betegség lefolyását, az egészségügyi állapotot, az egyén önmegítélését, a gyógyulni akarást, vagy a lemondást, az oly sokszor túl későn orvoshoz fordulást, vagy az orvoshoz , a betegségbe menekülést is messzemenően befolyásolják.

Az egészségügyi világszervezet (WHO) meghatározásában „ az egészség a testi, szellemi és társadalmi jólét teljes állapota, és nemcsak a betegség, rokkantság hiánya”.

Az egészség alapvető előfeltételei és erőforrásai a béke, a védettség, az oktatás, az élelem, a jövedelem, a stabil környezeti rendszer, a társadalmi igazságosság és egyenlőség. Az egészség előfeltételeit és távlati lehetőségeit az egészségügy nem képes egyedül megoldani. E téren az egyes szektorok tevékenységének összehangolása, többek között a szociálpolitikával való együttműködés, az egészség és szociálpolitika érintkezési pontjainak tudatos kimunkálása lehet a feladat.

Mindannyian tudjuk, nehéz valamit tenni a társadalmi bajok és a betegségek miatt megroppant egyensúlyú családok, személyek és egzisztencia terén, mégis kötelezettségünk a lakosság jobb egészségéért, a felnövekvő generációk kedvezőbb életkilátásaiért minden tőlünk telhetőt megtenni.

Az egészségügyi problémák megoldása továbbra is az egészségügyre, a szociális problémák megoldása továbbra is a szociálpolitikára hárul. Ugyanakkor vitathatatlan, hogy a gyógyítás, a betegellátás gyakran együtt kell, hogy járjon szociálpolitikai beavatkozásokkal. Az orvosok, a nővérek és a védőnők erőfeszítéseinek kiegészítője, a gyógyító munka partnere lehet a szociális és gyermekjóléti ellátás.

A betegek gyógyítása, a gyermekvédelem, az idősek, a társadalom perifériájára sodródott emberek ellátása az Intézmény alapító okirata szerinti kötelező feladata, támogatása több szervezet partneri együttműködésével megvalósuló tevékenység.

 

 

 

„Nem lehetünk másként

boldogak csak úgy, ha másokat

boldoggá teszünk”

( Papini)

Esetleírás

 

Egyéni esetmunka általános rendszere, a problémamegoldó modell, mely alkalmazható más szociális munkaformához is.

Egy konkrét eset , másként egy konkrét probléma.

Telefonon bejelentés érkezik a Gondozási Központ vezetőjéhez, hogy a város tanyavilágában a központtól kb.12 km-re él egy bácsi, aki 70-80 év körüli és a rossz szociális körülményei mellett most még beteg is lett, és már egy hónapja nem látták kijönni a tanyából. A telefonáló kérte a segítségünket, mivel szerinte teljesen legyengült és magatehetetlen a tanyaszomszédja, de ő már nem tudja tovább gondozni, mivel neki is megvannak a maga gondjai.

A jelzésre reagálva azonnal intézményi autóba ülve egy gondozónő kíséretében kimentem a telefonáló által megadott címre.

Döbbenten vettük tudomásul, hogy a bejelentés nemcsak, hogy valós, hanem már talán kissé késői is.

A városközponttól 12,20 km-re egy valamikor nádtetős mostanra már inkább fóliafoszlány tetős, roskadozó , nyílászáró nélküli kis házikóban találtunk rá R.M. bácsira.

Az ajtó, ablak, víz, villany, fűtés nélküli beszakadt mennyezetű 2 x 2 m-es szobában sötétség, hideg(annak ellenére, hogy már jó késő tavasz volt), nyirkosság, dohos illat, összeborogatott bútorok, a sarokban pedig egy kabátokkal betakarózott megtört ember fogadott.

A gondozónővel kettesben azonnal megpróbáltunk kapcsolatot teremteni és megtudakolni, hogy- hogy is hívják pontosan, hogy érzi magát, van-e ennivalója, van-e hozzátartozója, stb.

Mivel R.M. elmondása szerint már több mint egy hónapja nem tudott felkelni ( amit sajnos már a szobába belépve az illat is elárulni vélt), nagyon fáj a lába és éhes is, mivel a szomszéd már napok óta csak úgy dob be egy-egy kenyeret, hogy be sem megy.

A látvány és a hozzá hallottak nem sok időt adtak a gondolkodásra és igaz, hogy ott kint a helyszínen akkor még nem igazán tudtam, hogyan birkózunk meg ezzel az igencsak nehéznek tűnő problémával ( nehéznek tűnő – azért, mert így első látásra tudtam, hogy ez az ember napi ápolást igényel, amit ilyen távolságból a gondozási központ nem tud felvállalni), de azt mindenféleképpen felmértem, hogy egy perc időnk sincs, itt minden perc számít, így azonnal telefonáltam a háziorvosnak.

Az orvos megérkezése után rögtön kiderült, nem csak orvosra van szükség, hanem mentőre és kórházi beavatkozásra is.

A mentő kb. egy órára a hívás után, 13óra körül érkezett és több, kevesebb megjegyzés kíséretében, egy zsákba csomagolva, néhány addigra megtalált irattal együtt beszállították a bácsit a megyei kórházba. ( legalábbis én így lettem informálva, hogy a megyei kórházba viszik).A mentősökkel együtt támasztottuk be ( mivel nem volt zárható ajtó csak egy olyan lengő szerűség) az „ajtót”, és velük egy időben hagytuk el a terepet.

A Gondozási Központba beérve elkezdődött az igazi munka, de mivel addigra késő délután volt, a kötelező papírmunka után megnyugodva távoztunk munkahelyünkről, biztonságban tudva R.M. bácsit, hisz az ő helyzetében a kórház a felépüléshez vezető út egyik legbiztosabb lépcsőfoka.

Másnap reggel elkezdődött a lehetőségek felmérése, mivel tudtuk, hogy a kórház a lehető legrövidebb idő után kiadja a betegünket.

Telefonon próbáltam felvenni a megyei kórház szociális nővérével a kapcsolatot, ami sikerült is, csak amikor elmondtam a gondomat, és hogy kit keresek, kiderült, nincs is ilyen beteg a kórházban. A városi kórház szociális nővérét is felcsörögtem, de ő sem tudott mondani semmit R. M. –ről.

Személyesen mentem be a kórházba, és kértem a szociális kollégákat segítsenek megkeresni a bácsit, hisz ilyen nem lehet, hogy sehol sincs.

Egy óra számítógépes kutakodás és a mentőszolgálattal való kapcsolatfelvétel után találtunk rá a bácsira a tüdőkórházban, ahol fel is kerestem rögtön.

A beteg nem annyira tűnt betegnek, mint fáradtnak és kimerültnek, amin elmondása szerint nem is csodálkoztam, hisz azzal telt az éjszakája, hogy egyik kórházból a másikba szállították a mentők, és mivel sehol nem tudták fogadni, így kötött ki a tüdőkórházban. Azonban itt sem sokáig maradhatott, mert már ottlétem alatt jelezték, a tüdejével nincs semmi baj, így áthelyezik máshová.

Végül visszakerülve a megyei kórházba felvették, és kezelésbe vették a sok fekvéstől kialakult dekubituszait.

Amíg a bácsit a kórházban kezelték, elkezdtem felkutatni a családját, de ez a próbálkozás sikertelen volt, mert a bejelentést tett tanyaszomszédon kívül senkije sem volt.

A szociális nővérrel közösen és R.M. beleegyezésével elindítottuk a szociális otthonba való felvételhez szükséges papírokat, de azon kívül, hogy az otthon igazgatójának benyújtottuk a kérelmet, nem igazán sikerült előbbre jutni, mert az otthonban is telt ház volt. Mellesleg kiderült, hogy R.M. már egyszer felvételt nyert a helyi szociális otthonba, de miután elfoglalta helyét, két napra rá megszökött, nem kis gondot okozva az ott dolgozóknak. Ez a helyzet sem igazán volt segítségünkre, inkább csak hátráltatott, mivel az átlagosnál jobban kellett bizonyítanom, hogy most tényleg rászorul az elhelyezésre, és feltehetően nem fogja még egyszer ugyanazt a hibát elkövetni.

A hajléktalan szállón dolgozó kollégákkal is felvettem a kapcsolatot, remélve hogy ott átmenetileg jobb menedékre találna, mint a ¾ részt összedőlt tanyája, de sajnos itt is eredménytelenül próbálkoztam. Mivel a bácsi jelenleg járásképtelen volt, a hajléktalan szállón sem tudták fogadni.

A kórház egy hetes kezelés után kiadta. Mivel máshova nem tudtuk még elhelyezni, így saját otthonába vittük.

A lakását (addigra idegenek által szétdúlt, félig összedőlt tanyáját) R.M. jelenlétében a Gondozási Központ gondozónői kitakarították, új, tiszta ágyneműt, takarót, párnát, ruhákat vittek ,így enyhítve valamelyest a rossz helyzeten.

Felvettük a Családsegítő Szolgálattal a kapcsolatot és kértük az ő segítségüket is legalább tiszta ruha és ágynemű erejéig.

A tiszta ágyneművel és ruhákkal még mindég nem volt teljesen megoldva a probléma mivel a bácsi járásképtelen. Nemcsak, hogy bevásárolni nem tud magának, de elkészíteni sem tudja, ezért úgy határoztam igaz, hogy külterületre nem hordunk ebédet, de ez esetben kivételt kell tennünk, amíg jobb megoldást nem találunk. Így oldottuk meg tehát az étkeztetést, hogy minden nap, amikor az autó vitte haza az időseket a klubból, kivitte R. M. bácsinak az ebédet.

Ez a szolgáltatás azonban kevésnek bizonyult, mivel sem víz, sem villany nem volt, így nem tudtuk a megfelelő higiéniát biztosítani. Nem tudtuk az edényeket elmosni, nem volt víz, amivel a bácsit lemossuk, nem volt fűtés, tulajdonképpen minden hiányzott, ami az alapvető gondozáshoz szükséges, ezért újabb mérlegelés után döntöttem úgy, hogy R.M. beleegyezésével behozzuk a klubba.

Így lett tehát klubtag a bácsi, ezzel is könnyítve a helyzeten, mert legalább 8 órát melegben volt, meleg vízben fürdött, rendezett körülmények között étkezett.

Napról napra javult a kedve és az egészségi állapota. Annak ellenére, hogy pillanatnyilag megoldottnak látszott gondozottunk helyzete, a társszervezetekkel és a szociális otthonnal való kapcsolattartást ezzel az üggyel kapcsolatban nem szakítottuk meg, sőt folyamatosan levelekkel és telefonokkal bombáztam az otthon igazgatóját. Ezen erőfeszítések eredményeként könyvelhető el, hogy egyszer csak megunva folytonos kérelmeimet megkért, kísérjem ki R.M. bácsihoz. Tudtam most már közel állunk a célhoz. Ismerve az igazgató urat, igazi szociális szakemberként vette tudomásul a látottakat és megígérte, hogy a lehető legrövidebb időn belül, ahogy üresedés lesz az otthonban, lehetőleg még a téli hónapok beállta előtt megpróbálja felvenni.

Így alakult tehát R.M bácsi élete, az ősz beköszöntéig a Gondozási Központ klubtagjaként felerősödve, meghízva, jó hangulatban várta, hogy bekerüljön a szociális otthonba, ami az igazgató ígéretéhez híven, szeptember elején meg is történt.

A fáradságos munka és a sok gond fizetségéül tudhatjuk azokat a szavakat, amelyekkel búcsúzott R.M., megköszönve minden kis mosolyt, segítséget, szép szót és azért az ajtóból még visszaszólt „ na aztán meglátogatni ám, várlak benneteket”.

Rengeteg munka és keserűség, bánat, elkeseredés, tanácstalanság kísérte e pár hónapunkat, de végül csak nyugodt szívvel tudtuk lezárni az ügyet, hisz elértük a végső célunkat, a nehéz kihívások ellenére biztonságba tudtuk helyezni a bácsit.

A szociális otthonba való bekerülése óta már többször is meglátogattuk, és örömmel tölt el, hogy jól érzi magát, beilleszkedett, örül ha megyünk hozzá.

Számomra ez az eset jelentős tapasztalatokat nyújtott. A jogszabályi lehetőségek, a szakmai irányelvek csak az emberségen keresztül érik el céljukat és működtetik a szociális gondolkodást.

A bemutatott esetleírás felveti a kórházi utókezelés, rehabilitáció szűk keresztmetszetét, és finanszírozási problémáit is. Bízhatunk abban, hogy az ismét egységes Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium irányítása segít feloldani ezeket az anomáliákat: és az embert a maga teljes valójában szemléli és támogatja: testi, lelki szellemi és szociális dimenziókban egyaránt.

A bemutatott esetleírásból kiemelném külön is a tanyaszomszéd szerepét, akinek önzetlen segítsége példaként szolgál.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

„Kitűnővé egy szerencsés perc által

is válhatunk,

hasznos emberré a fáradságos

évek tesznek.”


Problémamegoldás, a szociális munka folyamata

 

I. A kontaktus felvételének fázisa

- Ismerkedés, probléma definíciója

- Előzetes cél meghatározás

- Előzetes megegyezés

- Exploráció, adatgyűjtés

II. A szerződéskötés fázisa

- Értékelés, előkészítés, megállapodás

- Egy cselekvési terv kidolgozása

III. A terv végrehajtásának fázisa

- A terv kivitelezése

- Befejezés

- Értékelés


Néhány pillanat az Idősek Klubja életéből



Felhasznált irodalom

 

1. Szociális segítő

2. Gondozási ismeretek - Rácz Tiborné

3. Szociális munka elmélete

4. Segítő kapcsolat - Dr. Exterdiné Zsurkai Ilona

Módosítás: (2010. augusztus 20. péntek, 19:56)